Wenom 2 másik dalszövege

Wenom  2007.06.23. 03:17

Skit I.:
Most itt ülök némán, kábán egymagam
hiába beszélek tudom hogy nincs szavam
sötét árnyék mi bezár szobámnak négy fala
tudom semmit nemér a maivilágban a szív szava
melettem pislákol már nemég a mécses
csak e sorokat hadja tollam bár tudom hogy mérges
a vétkes nem te hanem én lennék
ott van a tükörben a bűnös arc kép
mit nézek de nem látok semmit már
elfujta a szél a hangod messze jár
de megmarad az érzés hát teszek egy ujabb lépést
feléd a fénybe én még tudom nincsen vége
örök emlék marad szívemen ejtett vágásod
valaki fontosabb volt nálam pedig tudjuk egyszer átvágott
megteszi majd ezutánn is hiddel nekem meglátod
leesik a szemüveg mondd el a világot hogy látod
tudom én is vétkeztem te sem voltál őszinte
nem vagy mellettem és ez fáj így megyek majd tönkre
olyan mint egy játék feloszott körökre
remélem a sötétség nem nyel örökre
vigyázok a verembe mert bele csúszok a tőrbe
nyomozok mint scherlok s kiérek a fénybe
de a barlangból kiérve hatlams füst felleg vesz körbe
azt mondják ki eltéved az elvész örökre
halhatatlan leszek mint hórusz vagy nikopol
te akár merre jársz is ígérd meg hogy vigyázol
magadra ne vedd soha mit terjeszt az élet
az idő majd gyógyít s kapsz egy szebb jövőképet
már tudtam az elején szemedben csillant a végzet
szívem ketté szakad eljön a halál ez a véglet
de próbáljuk meg kérlek hiszen szeretlek téged
ne legyen sorbanállás, ne keljen cetlit tépnem érted
"mond miért van sorban állás? mért kell cetlit tépnem érted?"

 

Ref.:
A szavak szállnak az írás megmarad
te mondtad még annó hogy örökre itt maradsz
játék mi elkezdődött és lassan véget ér
körökre felosztott sematikus lüktetés
ébredés előtt lenyugvónap csak átverés

 

Skit II.:
Próbálkozások sorozata, mc-k rangos fokozata
vagy csak inkább feak-ek kik sorba állnak érted
az eszem taszítana, de szívem nem téved
a védhetetlen szóhadat most elnyeli valami
olyan dolog minek az érthetetlen szavait
én beszéltem, ismertem, betűztem, költöttem
mondatokat faragtam s álmom ezzel átszőttem
de a nyelvijárs változik területenként más
neked semmit sem ér már az a vallomás, mit
a holdfényes éjjszaka sötét lepelalá rejtett
a tűz melletti forrás lassan elmossa a heget
ütközetekben, lépésben próbállom megmászni a hegyet
szívemben a nyár lassan ad a télnek helyet
a felhők már szürkék s a villámok gyűlnek
Ozrag bilincsei lassan a kezemre kerülnek
de a gyenge erejével leszek egyre erősebb
dornodon hatalmából mondatom egyre velősebb
ki nemérti miről szóvan ne tegyen semmit most tűvé
hiszen könnyen segíthet a gondján méonech a fürkész
a szíved lelked szavait simán meghalja
ha rajatmulna élete sok embert meg szánna
köztük téged is ki más érzéseivel játszol
próbálltalak felejteni, hiddel már párszor
átverted a fejem, nem kell a fájdalom
szánalom a kivégzés, a golyót meg várhatom
de sötét énem feltámad kiragad a valóból
változtatja a monokrómot, mi régen elég fakó volt
elvisz magával, fájdalmam enyhíti szavával
lelkem mikor visszakerül, már nem küzdök dacával
szavával mit ő súgott támaszkodni próbállok
bár még nemtudom, de hiszem egyszer lábra állok
...támaszkodni próbállok, de egyszer lábra állok...

 

Ref.:
A szavak szállnak az írás megmarad
te mondtad még annó hogy örökre itt maradsz
játék mi elkezdődött és lassan véget ér
körökre felosztott sematikus lüktetés
ébredés előtt lenyugvónap csak átverés
hogy itt maradsz csak játék...az egész csak átverés...